Egy meglehetősen érzelem dús, és egyben tanulságos est volt számomra ez a mai.
Qualin PB-t futottam, jó érzés volt elölről rajtolni.
Az már viszont kevésbé volt jó érzés, amikor a második rajtkockából induló versenytárs úgy döntött, hogy ő inkább állva nézi végig a futam kezdetét. Emiatt hárman bele is hajtottunk, aerodinamikának annyi (Monza!!!).
Több ember is van, akiktől bocsánatot kell kérjek. Először Molnár Attillától, akivel a harmadik kör elején keringőztem egyet. Nem teljesen vagyok vele tisztában, hogy ebben a helyzetben ki volt a hibás, viszont szeretném ezt a helyzetet tisztába rakni, mert ilyen bármikor máskor is előfordulhat. Remélem nem probléma, hogy csak pusztán ezért, tisztázási szándékból megóvom ezt a balesetet. Még a célegyenes kigyorsításakor a külső ívet választottam magamnak, remélve, hogy a sikánban a bal oldalon maradhatok. A kanyar előtt próbáltam minél mélyebbet fékezni, ami kicsit túlságosan is jól sikerült, így még a második kanyar előtt be tudtál vágni elém. Ekkor koccantunk össze. Te ugyan előrébb voltál, és jogosan is vágtál volna be elém, de ha visszanézed a replayt, én már a vonalon mentem amikor összementünk, nem tudtam volna még annál is balrább menni. Bárki is legyen a hibás, nagyon sajnálom ezt az esetet, mert rendkívül élveztem az előtte lévő csatát.
A másik versenyző, akinek bocsánatkéréssel tartozom, az Kiss Endre, akire a negyedik kör egyik egyenesében húztam rá a kocsit. Itt nincs semmi kérdés, én csesztem el, nem jól mértem fel a kocsi hosszát. Ezer bocs!
Majd miután az egyszercsak a sikánban egy elfékezést követően engem is elért a rejtélyes módon többszöröződő büntetés, úgy döntöttem, hogy nem erőltetem tovább.
To sum up, soha nem bénáztam még ennyit egy versenyen.
Köszönöm a versenyt srácok, Remélem ti azért jól éreztétek magatok!
Közösségi könyvjelzők