Egy kis segítség a kezdőknek a setupoláshoz:
Esős versenyen nem a végsebesség számít! A szárnyakat gyakorlatilag maximálisra érdemes rakni, hogy minél nagyobb legyen a leszorítóerő. A hasmagasságot emelni kell az acquaplaning (az autó felfekvése és megcsúszása a vizen) elkerülésére. A camber-t (függőleges kerékdőlés) negatív irányba növelni kell, hogy a kerék mint a kés a vajban hasítsa a vizet, és ne feküdjön fel olyan nagy felülettel a vízre. Növelni kell a hátsó toe-int (kerekek vízszintes irányú dőlése), tehát még pozitívabbra kell venni, hogy stabilabb legyen az autó hátulja kigyorsításnál. Rugókat és Roll-Barokat lejjebb venni, így ugyan "dülöngélősebb" lesz az autó, de esőben pont erre a fajta viselkedésre van szükség. A rebound-on és kicsit a bumpon is lehet lágyítani. Fontos még, hogy a sebességfokozatoknak nem kell teljesen lepörögni, lehet hosszabbra is tenni őket, illetve ha kigyorsításnál nagyon ficánkol az autó hátulja akkor lehet hamarabb felváltani a következő sebességbe. Végül de nem utolsó sorban, mivel fékezésnél az autó hátulról előre irányuló súlyáthelyeződése sokkal kisebb mértékü, a fékerő-eloszlást (akár jelentősen) hátrafelé kell állítani.
Sok sikert mindenkinek a vizes Estorili aszfaltcsíkon!
Közösségi könyvjelzők