Nagyon örülök, hogy ilyen szép számban részt vettünk a versenyen. Az pedig külön nagy öröm volt, hogy 1 szerverre végülis fel tudtunk férni, így többen csatázhattunk egy jobb pozícióért. Úgy gondoltam egy "Kedves Naplóm!" formájában megírnám a mai versenyről a gondolataimat. Hátha az utóbbi hónapok (vagy inkább ez az év) frusztrációja kissé enyhülni fog.
Időmérő:
Végig Damoklész kardjaként ott lebegett felettem az, hogy átadjam a helyemet egy friss versenyzőnek, ha esetleg a 26 nevezett közül még jött volna valaki az A szerverre.
Nagyon tiszta időt se sikerült autóznom ezáltal, hogy "sokan" voltunk a pályán, de végül - számomra értetetlen okokból 3. helyre sikerült kvalifikálnom magamat. Jó kezdet...
1. verseny:
... aztán persze jött a rajt, amit eléggé elbaltáztam, nem sikerült túl jól indulnom az autóval. Máté és Norbi szinte azonnal meg is léptek, Kristóf pedig majd' rám esett. Szerencsére tartottam magamat, a verseny végéig unalmasan autókáztam, mialatt a többi dobogós elhúzott tőlem, a mögöttem lévők (azt hiszem Nagy Laci és Géczi Peti) pedig közelebb és közelebb értek.
Eltekintve néhány lekörözött autó hirtelen manőverét, a futam igen unalmas volt számomra, az autóval való küzdés, illetve a feljavult pályán a féktávok lerövidítése volt a cél.
A leggyorsabb köröm is fél másodperccel el volt maradva Mátéétól és Norbiétól, ami eszméletlen teljesítmény tőlük, nekem már kevésbé esik jól, hogy "valami nem jó velem".
2. verseny:
A fordított rajtrács... Nagyon jó ötlet, rengeteg kihívás van benne, ezzel együtt itt ismételten belekóstoltam a tutiba, rögtön az elején. Persze a rajtot most még jobban sikerült elrontanom, Nagy Laci mögött próbáltam kilesni, nehogy véletlenül lekoccoljam az első kanyar előtt, hideg gumikkal. A végén így is sikerült, ráadásul még Norbi is itt volt a fenekemben, így a fűre kerülve jóformán bedaráltam Norbit, Lacit, Petit és Kristófot is az első kanyarban. Zseniális manőver volt, mondhatom.
Valahogy sikerült visszaevickélnem és még pár pofont adni Laci kocsijának, innentől kezdve valahogy fogyott a tempóm és szépen sorra előztek meg a kollégák...
Mátéval jókat pofozkodtunk, helyezkedtünk, végül megelőzött, így kulloghattam mögötte, ámbár a harcok közepette Norbi is megérkezett. Részemről nagyon élvezetes csaták alakultak ki közöttünk, de egy hiba miatt nagyon lecsúsztam az ívről és többen megelőztek.
Az események itt felgyorsultak - talán túlságosan is - mert egyszercsak Varga Ádám és Balogh András között találtam magamat. Az ilyen helyzetekből tudom, hogy semmi jó nem sülhet ki, 3-as kocc, Andrással a kavicságyban találtuk magunkat, bár én menetiránnyal szembem álltam meg, pont a legrosszabb helyen. Biztos az őrangyalom velem volt, mikor baleset és különösebb bénázás nélkül vissza tudtam tenni a gépet az aszfaltra.
A futam negyedénél járunk és már annyi minden történt velem, mint általában egy teljes futam alatt SE szokott megtörténni.
Nagy Lacival ment a csatározásunk, miközben beértük a Balogh Andrást, Faragó Imit és Holló Ádámot. Nehéz helyzet elé néztem, mivel Laci mögöttem igen erős tempót diktált, előttem pedig hárman is harcban voltak a jobb pozícióért. Természetes, hogy senki sem lesz valami engedékeny.
A célegyenes végén kissé túl nagy ívben vette be a kanyart a trió, amiből Imi profitált, ámbár én ráestem és a következő kanyart indokolatlan mennyiségű festék cserével vettünk be, amihez Nagy Laci és Balogh András is csatlakozott, majd még a végén Ádám is letette a névjegyét. Szerencsémre én kerültem ki győztesnek ebből a csoportosulásból és a social distancingra fittyet hányó performancból. Rendkívül izgalmas volt!!!
Ezek után Varga Ádámmal próbáltam dűlőre jutni, amiben végül is sikerült fölénybe kerülnöm, de ez visszanézve inkább múlott Ádám lovagiasságán az előzés, mint az én profizmusomon, mert a helycserék alapján szerintem lehetett volna agresszívabb is és lehet, hogy sokkal nehezebb dolgom lett volna.
Az utolsó harmadra sikerült Géczi Petihez és Karagity Dánielhez közel férkőznöm olyannyira, hogy Petivel jópárszor helyet - és festéket - cseréltünk. Persze nem volt elég ez a csata, Nagy Laci ismét veszélyes közelségbe került hozzám, ami még jobban növelte az izgalmakat. Érzésem szerint itt Peti is el volt már fáradva, nem csak én, mert igen sokszor fékeztük ki egymást, fordultunk el egymáson, továbbá teljesen más féktávokat vettünk.
Sajnos egy nagyobb pöckölés miatt sikerült Petit leterelnem az ideális ívről (bár ezt a verseny közben nem így láttam, nem teljesen értettem miért lassított le ennyire, de a végén kibeszéltük és a visszajátszásból is látszik, hogy volt mit korrigálnia az ütközés hatására), ami miatt baromira rosszul éreztem magamat, mert a fair játékba ez nem fér bele nálam...
A futam pedig befejeződött, én pedig valahol a 9. hely környékén intettek le a kockás zászlóval... Meglátjuk mit hoz a következő futam!
Közösségi könyvjelzők