Míg a példád esetén elég egyértelmű, hogy mi az elváltás és a szembesáv, addig itt bármilyen megoldandó problémával találkozunk, állandóan csak csupa rossz megoldással találjuk szembe magunkat (vágások, büntetések, pályák, prekval, szabályok, gumihasználat, hőfokok, stb...), hiszen minden lehetséges döntésnek megvan a maga árnyoldala is, ami statisztikailag szinte garantál módon a mezőny ~30%-nak nem fog tetszeni, aztán jön a méltatlankodás, hogy ugyan már mért nem a máshogy döntöttünk. Igen ám, csak a másik is legalább olyan rossz és akkor a mezőny másik 30%-a fog vinnyogni valamiért, mert Ő is jobban tudja és persze nem rest az arcunkba dörgölni, hogy de hülyék vagyunk...
Aztán idővel azon kapjunk magunkat, hogy semmi se jó és folyton csak a legkisebb rosszat keressük... én legalábbis már így jó ideje így érzem magam.
Aztán amikor már azt hiszed nem lehet mibe belekötni, jönnek az örök fanyalgók, hogy nem tetszik az ég színe, vagy hogy milyen szögben áll már az a nap, és neki így nincs kedve. Hát akkor menj anyádba - gondolom ilyenkor magamban!
Közösségi könyvjelzők