Chevrolet Chevelle 1970 Trans Am Series
Kedves Barátaim!
Külön örömömre szolgál, hogy végre egy szívemhez igazán közel álló verdát hegeszthettem Nektek!
Miről is van szó?
Joe (akinek alapvetően csakis köszönettel tartozom az ötletért!), vagyis a nagy Manitou (moneytoo) feldobta egykoron az általam alapvetően ebben a formában nem helyeselt (mit tagadjuk: vérbe fikázott) amerikai „Muscle car pack” ötletét (amit természetesen a lelkem mélyén én is dédelgettem már vagy két éve, de messze nem ebben a formában és főleg, messze nem ebben a felhozatalban).
Személyes érintettség okán (így böfögik mostanában a takonyfejű idióta politikusok...) úgy gondoltam, hogy az első bringa, amit természetesen rám jellemző módon atomjaira szedek és újraemésztve (afféle rendes kérődzőként) újragyártok, az csakis a Chevelle '70 lehet, mivel egy ilyen szerkezet büszke tulajdonosaként annak idején kihúzott derékkal feszítettem benne, mint pók a lucernásban.
Hát...eljött az idő!
Mi volt a cél?
Azt gondoltam (alaposan, minden csavarig bezárólag) ismerve a hatvanas-hetvenes évek amerikai autóinak minden csínját-bínját, hogy kell egy olyan védhető és továbbfejleszthető eredeti amcsi vasat kovácsolni a GTL alá, ami megbízható alap lehet a további fejlesztésekhez, valamint meggyőzően tükrözi azt a pótolhatatlan és anál-orál élvezeti szintű vezetési élményt, amit csak a hihetetlen teljesítmény-fölösleg valamint a kőkorszaki technikai szint csodálatos vegyüléke okozhat!
Én ezt akkoriban (kb. 15 éve) személyesen naponta átéltem, élveztem (a mindenkori barátnőmmel együtt), és elmondhatom: nagy idők voltak!
Hihetetlen, elementáris élmény egy ilyen megabrutál, technikailag Noé óta meghaladott, ámbár mindenkor biztonságos és lehengerlő teljesítmény-fölénnyel rendelkező őrült vas birtoklása, hajtása, a nyálas kis porsés és béemvés zselézett nyálkagézák biztonságos, porig alázó mindennapi lenyomása a zöld lámpánál...
Sajnálhatjátok,ha nem volt még részetek ilyenben!
Valamikor egy barátom által feldobott hírmorzsára cuppanva azonnal ledörögtünk az akkori Kedvesemmel Nagykanizsára, hogy egy állítólagos Chevelle-t beszipkázzunk. És... ott volt! Valóban! Egy igazi 383-as felfúrt Chevelle!
Azonnal, papírok nélkül megvettem gombokért, és máris indultunk vissza kies fővárosunkba. Miután a Magyarországon futó idősebb amerikai vasak kb. 90%-a teljesen illegális papírokkal vizsgázik nap mint nap (korábban írtam erről), nekünk sem okozott gondot a kocsi „legalizálása” a bunkó hatóság előtt.
Aztán jöttek a próbák, szerényebb „felcsavarozós” tuningok, és az élmények.
Hááát...
A gépezet minden várakozáson felül adott lehetőséget az igazi élmény-autózásra. Ahhoz hogy értsétek, miről is beszélek, pár technikai részletet is közzé kell tennem.
Az eredeti '70-es Chevelle pont akkor gurult be a szalonokba, mikor a csúcsára hágott az amerikai teljesítmény-őrület. Mondhatnám: a pusztulás előtti lóerő-armageddon utolsó császárát tisztelhetjük ebben a bicikliben.
A hatvanas évek lóerő-eszkalációjának logikus vége volt a közúti balesetek halálos kimenetelének ugrásszerű emelkedése, és ennek csak a „hatóságok” rendeletileg bedobott szabályozása vethetett (volna) véget. Csakhogy: ekkor bejött az első őrületes olajválság, valamint a kaliforniai légszennyezési szabványok elterjedése, ami pontot tett az „American Muscle” őrületes karrierjére.
A megsemmisülés előtti másodpercek halálra ítélt utolsó dinoszaurusza a '70-es Chevelle!
Amikor kigördítették a detroit-i szalagokról '69 szeptemberében(Amerikában mindig az adott év őszén kiadott modell a következő „éves autó”), mindenki csak a csipákat kapirgálgatta a szeméből: teljesen hétköznapi amerikai „kupé”-jellegű kaszni, igazi póni-ellenfél, kolosszális teljesítményű motorokkal és mindenféle gyári tuning-pekidzsekkel (Package), elképesztő gyorsulásokkal és nevetségesen alacsony árakkal.
A GM akkoriban úgy gondolta, hogy kell már végre egy igazi Mustang-gyilkos, de alapvetően szerény megjelenésű jellegerős amerikai sport-coupe, amibe végre fillérekért beülhet az akkor, Vietnamból visszatért teljesítmény-éhes bőrmellényes-tetkós-kábszeres veterántól az ötvenöt éves, egykori hippi, ma már könyökvédős könyvelő családapáig bárki, aki simán csak mindenkit alázó teljesítményre vágyik a havi fixből. A Chevelle-el megkapta!
Őrületes volt az autó: az ötvenes évekből örökölt ősprimitív laprugós-merev hátsóhídra meg a lemezekből sajtolt, özönvíz előtti, teherautós első felfüggesztésre (űberklasszikus megoldásokkal, dupla trapézkarokkal, központi csavarrugóval és csillapítóval, karvastagságú stabilizátorral – ahogy a harmincas évek nagykönyveiben megírták...) rászabadították a korszak elérhető legnagyobb teljesítményű big-block-jait, egészen a 454 köbincses szörnyetegig bezárólag.
Aki még nem próbált egy ilyen idióta konstrukciót az uralma alá hajtani, lövése nincs, miről beszélek.
Adva van egy bármilyen fordulatszám-tartományban és körülmények között rendelkezésre álló eszméletlen teljesítmény-többlet (ebben az évjáratban a Chevelle legalább ötven lóerővel erősebb volt, mint az akkori legkomolyabb Corvette!).
Adva van egy őskövület futómű, ami biztosan nem megfelelő ennek az űberbrutál teljesítménynek a talajra való átvitelére (a szalagon legrosszabbul összeszerelt „biggie”-k is legalább 470-480 lovasak voltak!!!).
Adva van egy, napi forgalomba besimuló, lényegében jellegtelen amerikai kupé, amiből tizenkettő egy tucat.
És aztán... a zöldnél kétszáz méteres cikkcakkos gumicsíkot hagyva úgy hagyja állva a legjobb pónikat, hogy azok csak pillognak!
Miért volt cikkcakkos a gumicsík?
Mert a kocsi futóműve, konstrukciója eleve egy vesztes játszma eredménye. Elöl a háború előtti konstrukciók tömeggyártású potom-olcsó préselt lemez, kettős trapézkaros felfüggesztése, hátul az ókori hosszanti laprugók, merev (ámbár bombabiztos, de bődületesen nehéz) hátsóhíd bármiféle állítási lehetőség nélkül. Ami segíthet: a harckocsi-torziósrugónak is beillő keresztstabilizátorok, meg az amerikás gumibabák kipakolása és polisztirol-perselyezés a lengő elemeknél. Segédkarok a hátsóhídnál. Tárcsafékek (ebben az időben még csak egydugattyús kivitelben – de tárcsa!). A kaszni leültetése az adott lehetőségek szélsőséges kihasználásáig, a futómű bekötési pontjainak áthegesztése, és természetesen: a még nagyobb teljesítmény... Jó „ámerikás” szokás szerint!
Ebből jött ki ez a gép, amit a lenti linkről tölthettek!
Milyen volt vezetni egy ilyen pleisztocén-kori őshüllőt?
Mindenekelőtt: izgalmas! Sohase tudhattad, mikor tör ki, mikor válik kezelhetetlenné, mikor önállósul, mikor visz a biztos halálba. Szó szerint!
Amikor csak lustán terelgeted, elketyereg alattad ezres fordulattal az idők végezetéig: igazi „csajozós” nagyvas. De amikor megtaposod, lázad, ellenkezik, üvölt, hörög, átver és önálló életre kel. Megriszálja a rettenetesen nehéz, hatalmas farát (szeressük mink eztet a szexben, ugye?), megcsúszik, rövid időn belül (ha nem elég erős a kezed és nem vagy elég tapasztalt) ledob a hátáról, mint a jellegzetes rodeós versenyeken a hereszorítóval felbőszített bika.
Ha ismered és kiszámítottan várod a reakcióit, akkor azonban egy biztosan versenyt nyerő kezes igásló, amelyik ugyan mindig szeretne kilinccsel előre „bródszájdolni”, de a szinte folyamatos drift mellett döbbenetes tempóra képes!
Azért szerkesztettem meg ezt az alap-autónak szánt cuccost ide, a GTL alá, mert meggyőződésem, hogy ezt a vezetési élményt eddig egyik autó sem adta meg (pl. a vényóc-Mustang főleg nem...), tehát megpróbáltam lekopírozni mindazt a sodró élmény-tömeget, amit egy igazi teljesítményben fürdő ősállat adhat!
Remélem, maradéktalanul sikerült!
A fizikáról: természetesen fejleszthető, hiszen azért kérem, hogy hajtsátok ki a belét és értékeljétek. A legfőbb ok: ez egy afféle alap-konstrukció, aminek a többi, valós autó méreteihez igazított futómű-geometriája és a többi adott típus teljesítménye alapján történő tovább-faragásával létre tudnánk hozni Európa legjobb „American Muscle” ligáját, ahová nyálcsorgatva jönnének (megfelelő marketing után) a skandi meg az önmagukat elhivatottnak tekintő germán versenyzőtársak csakúgy, mint a többi nációk (mediterránok, szlávok, mindenfélék).
Ez a verzió egyébiránt a legnagyobb kiadott blokkal szerelt, 454-es változat verseny-orientált változatát hordozza, változtatható hátsó áttételekkel és kétféle gumival, amelyek között, remélem, érzékelitek a különbséget!
A grafról: természetesen még faragom tovább, sok kis kiegészítő felkerülhet még a bringára (pl. többféle első spoiler, műszerfal-kiegészítők, stb.), de a mostani állapotában a hajtató-próbálható verzió a lényeg. Rengeteg munkaigényes kis kütyüt kellett hozzá faragnom (belső csővázak, bizt. öv, új belső terek, futómű-elemek, új padlólemez, új műszerek, teljesen új törésmodellnek megfelelő alkatrész-leválasztások, új lámpák, spoiler, új kerekek, gumik, tisztességes világítás – és még ezernyi kisebb apróság). Ha valaki valami hibát észlel, azonnal harsogjon! Nem engedhetjük meg magunknak a nemzetközi közösség előtt a legkisebb beégést sem!
A skinekről: egyelőre az eredeti verzió festéseit vettem alapul, néhány alap-skin betársításával (ezek a rajtszám nélküli autók). Miután a Chevelle nem sok versenyen futott (sajnos), ezért eredeti, történelmi festés alig van hozzá. Amiket most láthattok, azok leginkább a korabeli hangulatot tükröző „racing-paint” stílusában fogant próbálkozások, de szerintem az első bétához képest elmennek.
Ha megzavartátok a csühöst, véleményeitek alapján módosítom és kiadhatjuk utána a végleges verziót, alapként a további fejlesztésekhez (a következő lépcső nyilván a tesó, a Pontiac GTO Judge '69, hiszen ez a gép szerkezetileg tökéletesen azonos volt a Chevelle-el, csak éppen a legendás 455-ös Pontiac-blokk embertelen teljesítmény-potenciálja adhat okot a meglepetésre...
Nos, hajtsátok! Próbáljátok ki a kétféle gumit, a széles határok közt állítható futóművet, a különböző végáttételeket, valamint: okvetlenül kísérletezzetek Szabi Nagymester instrukciói alapján a kormányszögekkel!
Én ezt a kocsit a saját, G25 kormányom alapbeállításának megfelelően 400 fokos elfordulási szög beállítással és max. force feedback mellett hegesztettem. Akinek más beállításai vannak, mindenképpen állítsa hozzá az alap-setup-ot!
Elárulok még egy titkot (remélem, Szabi nem orrol meg rám): Szabi azt mondta nekem, hogy Ő szinte minden pályához más kormányszögeket használ! Én ugyan ezen csak hüledeztem, de ha segít valakinek a még jobb eredmény elérésében, hát rajta!
Próbáljátok, hajtsátok, aztán lássuk a kritikákat!
Kilinccsel előre!
Tuza Ervin
Ja, igen a link:
http://tradergamer.freeweb.hu/letolt/Chevrolet_Chevelle_09_beta.zip
Kipróbáltam, letöltöttem, működik.
Remélem....
Közösségi könyvjelzők